Ez a nap a vízisportoké volt, előző nap beiratkoztam az Evolution Diver "TRY SCUBA" csomagjára ami az abszolút kezdőknek szól / egy gyorstalpaló elméleti oktatást és két merülést tartalmaz - mindezt 1.000.000 rúpiáért (ez kb. 19.000 forint). A Francia tulajdonosokkal beszélgetve kiderült mennyire felfutott Amedben ez a piac, kb. 42 cég kínál hasonló csomagokat... szerintem sikerült jól választanom mert egy fiatal amerikai srác volt az oktatónk (egy halál nyugodt, laza gyerek) aki jól magyarázott és egész sokat megértettem az angoljából.

http://evolutiondiver.com

Az elmélet nem volt túlbonyolítva, megtanultuk a felszerelés összerakását és használatát - az alap kézjeleket, beszéltek a merülés élettani hatásairól (nyomáskiegyenlítés, az oxigén/nitrogén hatása a szervezetre) aztán már ugrottunk is fel a teherautóra és irány a 15km-re lévő Tulamben. Már az irodában mindenki megkapta a ruhát és be is öltöztünk, nagyon menő és karcsúsít :)

Amikor már minden felszerelés rajtad van (a "súlyövvel" és a palackkal együtt) jó nehéz cipelni :) szerencsére csak pár métert kell sétálni a vízig, Az első (gyakorló) merülés azzal kezdődött hogy lementünk 3-4 méter mélyre (leeresztettük a búvármellényt) és végrehajtottunk pár gyakorlatot: vizet engedtünk a maszkunk mögé majd az orrunkkal "kifújtuk" eldobtuk a fő reduktort és elővettük a tartalékot a mellényből, megnéztük és kézjelekkel megmutattuk az oxigénszintet az oktatónak.és az orrunkat befogva kiegyenlítettük a nyomást a fülünkben.

Pár perc után (mivel jól csináltuk) kicsit mélyebbre ereszkedtünk és elúsztunk a közeli korallokhoz, itt már nagyon látványos volt az élővilág - beúsztunk egy nagy halrajba, láttunk ráját és még sok érdekességet. Bár vittem kamerát de az első merülésre nem vihettem le biztonsági okokból, szerintem nem akarták hogy elvonja a figyelmemet. Kb. fél órát voltunk lent aztán ahogy kezdett fogyni az oxigén kimentünk a partra. Rövid ivószünet és nyújtózás után kérdezték hogy mehet-e a második menet a hajóroncshoz... naná :)

Az USAT LIBERTY amerikai teherhajót egy Japán tengeralattjáró süllyesztette el 1942-ben és az Agung vulkán 1968-kitörésekor "lecsúszott" a part közeléből egy homokos lejtőre - így lett Bali egyik legfelkapottabb búvárcélpontja. Vannak jó kis "térképek" a parton a hajóról hogy megismerd az egyes részeit de a közel nyolcvan év alatt a vízben rendesen megváltozott, minket csak kb. 15 méterig vittek le de a hajó alsó része kb. 30 méteren van viszont így is átúszhattunk a hajótörzs egy repedésén ... hihetetlen élmény volt.

• 
• 
• 
• 
• 

A saját videó nem túl látványos és már kezdem érteni miért kell a "vörös" szűrő és az utómunka a felvételeknek, ráadásul a fejpántomon el is mozdult a kamera így csak egy része élvezhető de akit érdekel (már csak a hangulat miatt is) majd megmutatom, addig is itt egy másik búvár által készített videó a YouTube-ról ami szinte ugyanazt merülést rögzítette (még a parton is kb. ugyanonnan indultak) amit mi is csináltunk csak sokkal jobb minőségben, megvágva és zenével aláfestve:

A sznorkelezéssel (amikor többnyire a víz a felszínén, palack nélkül "nézelődünk" maszk, uszony és légzőcső segítségével) délután és másnap is próbálkoztam de az óceán elég zavaros volt a hullámzás miatt / még így is klassz élmény mert Amednél a part menti vizek élővilága is lélegzetelállító, érdemes a helyiek segítségét kérni hogy megtaláld a legjobb helyeket :)

Előző este szinte csak beestem az ágyba amikor megérkeztem a szállásra de másnap reggel már körbe tudtam rendesen nézni, elég pöpec az óceán panoráma és a medence két méterre a teraszomtól :) meg tudnám szokni hogy a hullámok hangjaira kell elaludnom minden este!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Amed egyébként egy kis halászfalu (volt régen, mostanra inkább több kis falut olvaszt össze egy településsé) és a turisták leginkább a vízisportok miatt jönnek ide (mondjuk én is) de tökéletes bázisként használni ha feljebb akarunk kalandozni az északi részen mert jó kis vízparti szállásokat lehet itt már találni átlagban 3.000 forint/éjszakáért.Van kikötő is ahonnan el lehet hajózni a Gili szigetekre (vagy Lombokra) és 50 méterenként találunk búvároktatókat / bementem az első szimpatikus irodába (egy francia pár viszi az üzletet) és beiratkoztam egy másnapi "gyorstalpalóra", nem görcsölik túl hogy nincs búvár "jogsid", fél óra elmélet és egy próbamerülés után már visznek is le a hajóroncshoz de erről majd a holnapi beszámolóban :)

Amed másik jellegzetessége a "fekete" homokos part ami egyben kavicsos is, hangulatos de a legyszebb strandokat nem itt fogjuk megtalálni.

A délutáni túrához béreltem egy robogót és elindultam fel a hegyekbe, itt már tényleg közel vagyunk a decemberben "rosszalkodó" Mount Agung vulkánhoz de egy gyenge földrengést leszámítva nem éreztem semmit belőle, nincs vulkáni hamu a levegőben és nem rohangálnak menekülő emberek mindenfelé :) a látvány lélegzetelállító ahogy egyre feljebb megyünk a kis erdei utakon (keresztül olyan kis eldugott falukon hogy el se hinnétek). Gondolkodtam is hogy fogok üzemanyagot szerezni ezen a környéken amikor sehol egy benzinkút, aztán rájöttem hogy minden kis boltnál és büfénél ott van műanyag palackban az üzemanyag ... 1-2 ilyen flakonnal simán meg lehet tankolni a robogót.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Körülbelül fél óra motorozás után megérkeztem a Lempuyang templomokhoz, először nem értettem a többesszámot de aztán a bejáratnál egy nagyon segítőkész (és Angolul meglepően jól beszélő) fiatal srác útbaigazított és mutatott egy térképet a teljes területről ahol több templom és szentély található - ha mindent meg akarunk nézni akkor ez egy -közel- egész napos program mert 3-4 km távolságok vannak. Belépő itt sincs de adományt "elvárnak" (és ezt egy kis füzetbe be is kell írnod) és természetesen újra sarongot kell kötnünk magunkra :)

Egyébként a leglátványosabb és (és a legnépszerűbb fotós hely) a Penataran templom sárkánylépcsői csak 10 perc sétára vannak a bejárattól:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

A legtöbb turista innen vissza is fordul pedig a túra része csak most kezdődik, van egy kb. 3 kilométeres "út" a Lempuyang hegy lábához aminek a tetején van a "fő" szentély, rengeteg maszek motoros taxis vár a fuvarra úgyhogy a sétát meg lehet úszni de a hegymászást nem / kb. 1.700 lépcsőn kell felmenni 1.200 méteres magasságba. Sokan másszák meg a hegyet, komplett családok (a kamaszok is) a legtöbben népviseletben és a nők sokszor kosarakkal a fejükön ami azért érdekes mert én anélkül is kiköptem a tüdőm mire felértem :)

Ehhez képest ha már fent vagyunk az épület meglepően egyszerű (legalábbis az eddig látottakhoz képest) és jelenleg egy 2020-as ünnepségsorozatra készülve felújítják, én pont egy szertartásra értem oda és leültem kicsit - egyből átéreztem a hely hangulatát.

A hegytetőn megint találkoztam majmokkal de ezek nem voltak túl jófejek (mondták is a bejáratnál hogy óvatosan és -tényleg- kerüljem a szemkontaktus), agresszívak voltak és nem nagyon tetszett nekik hogy ott mászkálok / visítoztak és körbevettek úgyhogy meghátráltam :) 

Az itt élők még ezeken a viszonylag eldugott helyeken is próbálnak üzletet csinálni a turizmusból, a bejárattól végig a templomok melletti autóutaknál vannak árusok akiknél mindenféle csecsebecsét lehet kapni de a fontosabb hogy vannak hűtött üdítők, víz és sör. Amin tényleg meglepődtem hogy a hegyi úton felfelé 5-600 méterenként vannak pihenők és ott is találunk 1-1 ilyen standot, még két-három féle főtt ételük is van (főleg levesek és csirke húsos készételek de ezt már nem merem megkockáztatni a múlt heti hasfájás óta).

Kora délután vissza kellett indulnom Amedbe a búvároktatás elméleti részére de tervben van még egy kirándulás a Tirta Gangga templomhoz és a vulkán tövében lévő Batur tóhoz (ha nincs lezárva).

Bálinték nagyon ajánlották hogy érdemes végigmenni a Beji Guwang kanyonon, a szervezés elég kalandosra sikerült mert a cég akit találtam (szerintem jó volt a kb. 5.000 forintos ár úgy hogy az autós transzfer, a túravezető és az ásványvíz/törölköző is benne volt) először lemondta a túrát (azzal az indokkal hogy nincs elég jelentkező) aztán késő este írtak egy e-mailt hogy mégis megyünk ... találkozó 12.00-kor Ubud központjában. 12.20-kor már csak rájuk csörgök hogy mi a helyzet, persze nem veszik fel de 5 perccel később megjöttek. Egyébként a legtöbb helyinek 10-15 perc még nem is késés :) 

A kanyon 15km-re keletre fekszik Ubudtól, ami vicces hogy mégis legalább 35-40 perc autóval mert ezeken az utakon, ezzel a forgalommal nem nagyon lehet száguldozni. Épp ezért ha Balira jöttök nem érdemes túl szoros menetrendet csinálni, inkább hagyjatok rá mindenre 1-2 órát mert nem lehet kiszámolni mennyi idő lesz az út.

A kanyontúra 1-2 óra alatt teljesíthető, szerintem érdemes túracipőben (vagy még jobb a vízicipő) jönni mert eléggé csúszik - a papucs felejtős de aki mezítláb nyomja számítson rá hogy csúszni fog :) túl sok ruha teljesen felesleges mert 5 perc után nyakig gázoltunk a folyóba ... én hoztam vízálló túrazsákot de a parkolóban adnak öltözőszekrényt amit normálisan be lehet zárni, ha fotózni akar az ember akkor egy vízálló nyakba akasztós tok az alap!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egyébként már volt látványosabb kanyon túrám Szlovéniában de itt az a legnagyobb poén hogy semmi nincs kiépítve, nincsenek kapaszkodók úgyhogy ha rossz helyre lépsz beesel a folyóba - szerintem kicsit veszélyes vezető nélkül ... a végén van egy klassz kötél úgyhogy tudtam Tarzant játszani:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A meglepetés a túra után jött, van egy "mini" állatkert ahova nincs belépő de "támogatást" illik adni (rákérdeztem és a 30.000 rúpiát elfogadhatónak tartották ami kb. 500 forint) volt itt pár hüllő, papagáj egy jó arc maki akivel csináltunk egy selfiet ja és kígyók :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A túra után visszavittek minket Ubudba és (mivel reggel már bepakoltam) szinte azonnal indultam is tovább a szállásadómmal Amedbe, úgy ment mint egy őrült de így is 2,5 óra volt a 75km-es út.

Átmenetileg megoldódott a laptop probléma, igyekszem pótolni az elmaradt napokat!

Úgy alakult hogy az egyik srác a szörfiskolából felment Ubudba és mondta hogy ha akarok csatlakozzak, tavaly Zsófiékkal már voltunk ott egy rövid ideig és tetszett a hely hangulata úgyhogy szereztem megint Uber fuvart. A szállásom most aztán igazán "homestay" volt Ubud belvárosában mert egy házaspár üzemelteti a helyet akik -a népes családjukkal együtt- ott is laknak, talán a legkedvesebb emberek voltak akikkel eddig találkoztam - tényleg mindent megtettek a vendégek kényelméért: elvitték a ruhámat a mosodába (erről majd még lesz mit írnom), gyógyszert adtak a gyomromra (kicsit görcsölt) és a férfi felajánlotta hogy elvisz majd Amedbe egy korrekt áron. A hely egyébként inkább egy templom volt mint egy magánszállás, szobrok és egy gyönyörű szentély a kertben, a szobám kicsi de tiszta és hangulatos, a bejárati ajtóm pedig elképesztő:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ubud számomra az egyik leglazább, legszimpatikusabb hely Balin (amikor éppen nincs tömegnyomor a rengeteg turista miatt) amit sokan az Ízek, imák, szerelmekből ismernek (van is olyan túra ami a film forgatási helyszíneit keresi fel) és múzeumaival, műtárgypiacával és galériáival amolyan kulturális központ is egyben. Aki szeret vásárolgatni mindenképpen jöjjön el ide, elképesztő a választék tényleg igényes kézműves munkákból (fafaragások, miniatűrök, festmények) és butikokból ahol teljesen egyedi ruhákat lehet venni (mondjuk nem éppen olcsón). A város tele van gyönyörű templomokkal és szentélyekkel, az 50. után abbahagytam a fotózásukat :) A napot egy kis városnézéssel kezdtem, a legnépszerűbb kiindulópont az Ubud Palace ami sokáig a királyi család hivatalos székhelye volt  és a trónjuk még most is ki van állítva:

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ubudban sétálva is elérhetjük a legtöbb helyet (ha éppen nincsen kánikula) úgyhogy délután elindultam az elefánt-barlangként is ismert Goa Gajah templomhoz (itt is saronggal kell elfednünk a lábainkat ha rövidnadrágban megyünk) és megérte a "fáradtságot" mert az elefánt mintákkal faragott szikla-templom is látványos (ha bemegyünk láthatunk még 3 kegyhelyet a barlangon belül) de emellett egy gyönyörű kerten is végigsétálhatunk kis híddal és vízeséssel:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Délutánra volt még egy programom, több érdekes trekking útvonalat is láttam Ubud környékén (sajnos a vulkánok környékét mostanában érdemes elkerülni) úgyhogy a "Campuhan" túraösvényt választottam ami csak 3km és 15 percnyi sétára indul a központtól, inkább egy kényelmes séta volt amit akár papucsban is végig lehet csinálni - jól kiépített (lekövezett út), egy erdősebb résszel indul majd egy dombos vidéken át beérünk egy kis faluba ahol klassz éttermek és bárok vannak és körbe rizsföldek, igazán hangulatos volt :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A laptopom úgy látszik nem vízálló mert bemondta az unalmast :) , úgyhogy most távirati stílusban (képek nélkül) a telefonról írok; mozgalmas napokon vagyok túl mert két napra "felugrottam" Ubudba (tudjátok: Ízek, imák, szerelmek) megnéztem a Goa Gajah templomot amit elefántbarlangként is emlegetnek, voltam egy trekking és egy kanyon-túrán (Sanyi akciókamerájával egész használható videókat csináltam) és tegnap este átjöttem Amedbe, ez egy kis település Bali keleti részén és főleg a vízisportjairól és a "fekete" tengerpartól ismert, holnap szeretnék elmenni búvárkodni a USS LIBERTY teherhajó roncsához, ezt egy Japán tengeralattjáró süllyesztette el 1942-ben Bali partjainál és az egyik legnépszerűbb búvárcélpont. Amint megoldódik a laptop para folytatom a képes élménybeszámolókat, ígérem :)

Az időjárásra továbbra se lehet egy szavam se, ez a nap is ragyogó napsütéssel indult úgyhogy gyorsan megreggeliztem / egy példa arra mennyire ízlésesen lehet tálalni egy -egyébként rém egyszerű- ételt:

A robogót erre a napra is kibéreltem, előző nap este láttam egy Barber Shop-ot úgyhogy úgy döntöttem beugrom a strand előtt mert kezdtem már úgy kinézni mint egy al-kaidás gyros sütő ... a hely ugyanolyan menőre volt megcsinálva mint pesti társai, mondjuk az árakhoz hozzá tudnék szokni mert a haj- és szakálligazítás jattal együtt volt egy ezres :)

A helyi "forrásaim" (na jó Bálint és egy kint élő ismerősünk) továbbra is bőségesen elláttak tippekkel a klassz helyekről, úgy döntöttem hogy megnézem a Padang-Padang (más néven Thomas) Beach-et. Motorral 10 perc alatt ottvoltam a szállásról, ide is kőlépcsőn kell lemenni (volt egy hangulatos kis szentély még a lépcső tetején) viszont itt már sajnos szemetesebb volt a part, főleg uszadékfát és műanyag hulladékot mosott ki az óceán de ettől eltekintve nagyon hangulatos a hely, a sziklák közt "elbújva" elheverésztem pár órát aztán elmentem ebédelni, ez a strand már rendesen ki van építve; lehet itt hajót bérelni nyílt vízi horgászathoz-vannak éttermek és lehet bérelni napágyat :) és persze van szörfoktatás. Kaja után béreltem is egy napágyat délutánra (kb. egy ezres volt) és szinte azonnal be is aludtam a hullámok "zenéjére" :) 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ha Uluwatuban vagy egyszer mindenképp meg kell nézned a naplementét a partól, nekem a sziklára épült Single Fin-t (három szintes bár/étterem/diszkó) ajánlották, este 17.00 körül érdemes odaérni mert hamar elfogynak a helyek a teraszon / a hely nem olcsó de bőven megfizethető és senkit nem zavar ha csak 1-2 sörre ülsz be mint én :) úgyhogy két órát relaxáltam a gyönyörű kilátással, ha tisztább az ég biztos még szebb de így sem panaszkodom!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A tegnapi egész napos eső után fohászkodtam az égiekhez napsütésért és szerencsére bejött, reggel tiszta volt az idő :) indultam is a templomhoz. A gyaloglással (mint azt első este beláttam) nem érdemes próbálkozni itt, szinte alig vannak járdák (sok helyen utak se igazán) úgyhogy félretettem a motor parám és béreltem egy robogót; ezt Balin sehol se komplikálják túl: nincs kaució, nincs papírozás (forgalmit se adtak), nem kértek útlevelet csak fizess és viheted. Az átlagár kb. 50.000 rúpia egy napra (kb. 1.000 forint), ennél sokkal olcsóbban csak akkor kapod meg ha több hetet-egy hónapot előre kifizetsz. Persze fura a balkéz szabály, az első pár kanyarnál mantráztam is magamban de gyorsan átáll rá az ember. A közlekedési morálra a "működő anarchia" kifejezést használnám, mindenki megy mindenfelé (a lámpákra és a táblákra inkább csak ajánlásként tekintenek-ha valaki siet simán átmegy a piroson, közben integet/dudál) de valahogy vigyáznak egymásra, vagyis az autósok a rengeteg motorosra. Az első napot mindenféle különös esemény nélkül sikerült túlélnem :)

A GOOGLE MAPS nagyjából pontosan navigál, egy helyi SIM kártyának köszönhetően van folyamatos internet kapcsolatom ami azért jól jön mert sokszor nincsenek rendesen kitáblázva az utak és sok a kis utca de azért a népszerűbb turistacélpontokhoz könnyű odatalálni.

A kirándulást a Pura Luhur Uluwatu tengeri templomnál kezdtem ami sokan csak Uluwatu Temple-nek hívnak, bár tavaly rengeteg szép helyen jártunk ez tényleg kihagyhatatlan -ha más nem már csak a kilátás miatt is- a szentély egy 70 méter magas szikla szélén épült. Mivel a legtöbb turista rövidnadrágban érkezik a templomhoz, ezért a bejáratnál sarongot kell bérelni (kendőt amit szoknyaként a derekunkra kötünk), így léphetünk csak be a hindu szent helyekre - sikerült egy "gyönyörű" lilát kifognom. A hely másik érdekessége a rengeteg itt élő makákó majom, sok történetet hallani arról mekkora kis tolvajok és ez tényleg így van, egy csajról tőlem 2 méterre vették le a napszemüveget de nem válogatósak: visznek mindent amit meg tudnak kaparintani: táskát, telefont, papucsot :) rohangált egy botos ember ott hogy majd ő visszaszerzi de a majmot nem hatotta meg (állítólag csúzlival is lövik őket), a legtutibb megoldással banánnal "kiváltani" a cuccainkat :)

A kilátás tényleg lélegzet elállító, több kiugróra is ki lehet szerencsére menni fotózni:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

És jöjjön pár fotó a szőrös kis tolvajokról, mondjuk a cukiságfaktor is magas volt amikor egy anya az ölébe vette a kicsinyét és elkezdte tisztogatni vagy amikor két kis gengszter játszott egymással hemperegve:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A templomi program után irány a víz, Uluwatu fekvése miatt a legtöbb strandot lépcsőn vagy valamilyen ösvényen tudod megközelíteni, kaptam ismerősöktől egy tippet hogy Nyang Nyang és Green Bowl két elég eldugott és kevéssé látogatott hely, mint kiderült nem véletlenül.

Nyang Nyanghoz korrektül elvitt a GPS, még alig látom a vizet amikor egyszer csak ott egy parkoló - mondják a helyiek hogy innentől séta... kisétálva a parkoló végéhez már ígéretesebb volt a kép:

Lefelé egy nagyon látványos (talán mészkő lehet) hasadékban vezet az út:

• 
• 
• 
• 

Utána jön a "mászós" rész, nem vészes de nem a flip-flop papucs a legideálisabb - érdemes egy cipővel készülni :) ha viszont egyszer leértünk tényleg mesés a látvány, néha mintha egy karib tenger kalózai díszletben jártam volna:

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Amit még érdemes tudni hogy ezeken az eldugott helyeken lent a parton már nem nagyon tudsz vásárolni úgyhogy érdemes vinni vizet (és kaját is ha sokáig maradnál) de a parkolóknál mindig van 1-2 étterem, itt ettem ebédre a jellegzetesen helyi Nasi Goreng egytálételüket ami rizs egybesütve csirkehússal és zöldségekkel, tükörtojással tálalva (itt még chipset is adtak hozzá). 

Ebéd után átmentem a Green Bowl strandra ami Nyang Nyanghoz hasonlóan eldugott annyi különbséggel hogy itt 200-nál is több kőlépcsőn kell lemenni a partra. A hely gyönyörű de az erős hullámzás miatt a strand teljesen kihalt és szinte teljesen víz alatt volt, van itt egy barlang amiben pár helyi asszony ilyenkor is fonott karkötőket és nyakláncokat árul (kinek, miért könyörgöm) ... mindegy, bementem a vízbe és élveztem ahogy dobálnak a hullámok :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ma úgy döntöttem hogy elég volt az egy helyben ücsörgésből és Kuta zajosságából úgyhogy lejöttem délre Uluwatuba egy pár napra megnézni a Pura Luhur tengeri templomot és persze a strandokat :)

Amíg otthon is ment utaztam néha Uberrel és úgy döntöttem hogy itt is kipróbálom, az eredeti terv az volt hogy már Kután bérelek egy robogót és mindenhova azzal megyek de 1-2 nap próbálkozás után úgy döntöttem hogy Denpasar forgalmához még kevés vagyok és az eső is sokat rontott a motorozási kedvemen... mindenesetre itt jelenleg nagyon pörög az Uber, bármikor nyitom meg az alkalmazást 4-5 elérhető kocsit mutat 10 perc távolságon belül. A sofőr rendes volt (bár nem sokat beszélt Angolul) és a kb. egy órás útért 2.000 forintnyi rúpiát kért ami kb. harmada-negyede a Taxi árának; én megértem mindkét felet de ekkora különbséget nem lehet csak az adók/terhek számlájára írni ... bár a helyiek szerint pár éven belül Indonéziában is be akarják tiltani az Ubert.

Most nem az utcán sétálva választottam szállást hanem a booking.com-on foglaltam le az Adi Bali Homestay-ben egy szobát (két napra) kb. 3.500 forint/éjszaka áron, igazából semmi extrát nem nyújt (mondjuk elég központi helyen van) de sokkal inkább az európai igényekre van szabva mint az előző szállásom (van klíma és meleg víz, gyors a WIFI) gondolom azért mert most építették, 2017 Decemberében nyitott meg. Konyha vagy közösségi étkező viszont nincs, a reggelit a szobában vagy a kertben kiülve lehet majd megenni. 

A bekészített törölközők hajtogatásáért pedig jár a piros pont :)

• 
• 
• 
• 
• 

Az idővel ma sajnos nincs szerencsém, egyfolytában esik úgyhogy a "városnézés" holnapra marad.

Amiért tényleg megérte Kutára jönni az a szörfözés, rengeteg iskola/maszek (főleg helyi arcok) tanár és kölcsönző van - ha magadtól akarsz próbálkozni már napi 1.000 forintnak megfelelő rúpiáért bérelhetsz deszkát.

Ismerősök tanácsára én a Pro Surf Schoolba iratkoztam be egy három napos kezdő oktatásra, bárhol nézelődtem nekik voltak a legjobb értékeléseik és persze fontos szempont volt hogy 10 perc sétára van a szállásomtól. Mindenképp érdemes a weboldalukon előre lefoglalni (és kártyával előre kifizetni) mert az utcáról besétálva jóval magasabb árat mondanak, kb. 6-9.000 forint közötti összegre jön ki egy napi oktatás attól függően hogy mennyire előre foglaljuk le.

http://prosurfschool.com/

Az is nagy előnye ennek a sulinak hogy saját medencéje van ahol az alapokat lehet gyakorolni mint a felállás a deszkán vagy az ülve fordulások, evezés... tényleg mindent adnak ami kell (még naptejet is), van vízautomatájuk és kaptam egy szexi kék dresszt :)

A képzést az elméleti alapokkal kezdik és ezt (is) nagyon komolyan veszik, folyamatosan kellett koncentrálnom hogy lépést tudjak tartani az Angol szöveggel és nagyjából megértsem a hullámok dinamikáját, hogy figyelni kell a szélerősséget vagy hogy mik azok a hullám-fodrok vagy holt hullámok... sokkal bonyolultabb mint elsőre gondoltam volna. Az első nap egy dél-koreai lánnyal tanultunk ketten, a másodikon csatlakozott hozzánk egy Ír srác, Peter akinek már volt valami fogalma az egészről és tök jó fej volt és próbált segíteni amire mint kiderült szükségem is van, kb. az egész napot a vízben töltöttem - nem sokszor álltam meg a deszkán. Az oktatónk Jim egy hihetetlenül türelmes, nyugodt arc (mondjuk itt a legtöbb ember ilyen) egész nap a vízben volt, fogta a deszkáinkat és segített az elindulásnál.

• 
• 
• 
• 

A helynek van még egy extra szolgáltatása, egy fotós srác követ a partról és lő képeket amiket megvehetsz (brutális méretű objektívvel dolgozik) itt egy válogatás azokból amiken (nagyjából) a deszkán vagyok :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A harmadik nap elvittek minket egy kisbusszal Nusa Dua-ra ami Bukit Badung félszigetén található nyaralóövezet, a zsúfolt, koszos és zajos (de viszonylag olcsó) Kutával ellentétben ez a hely tényleg a luxusra van kihegyezve, minden nagyon tiszta és rendezett / a part is makulátlan (minden hotelnek saját "strandja" van) szemetet csak elvétve látni. Sok időn nem volt körbenézni mert egyből lementünk a partra és pakoltuk le a deszkákat, aznap kellett (volna) megtanulnom kievezni a nyílt vízre, elkerülni hogy ne sodorjanak el a nagyobb hullámok (felfordítod a deszkát és alábújsz amíg elmegy a hullám) majd magadtól elkapni egy megfelelő hullámot / felállni és kontrollálni a deszkát jobbra-balra fordulásokkal ... maradjunk annyiban hogy ez még tanulás alatt van :)

A telefonom (és minden cuccom) a szörfiskolában maradt elzárva úgyhogy erről a helyről saját képeim nincsenek de itt van néhány neten talált mutatóba, tényleg nagyon szép volt a part:

• 
• 
• 
• 

 

Bevallom őszintén hogy a hétvégén nem sok mindent csináltam, sétálgattam ebben az óriási "bazárban" - Kutaban tényleg minden van; egymást követik sorban a motorkölcsönzők, bizsu-ruha-cipőárusok (védjegyoltalom nem nagyon létezik ezért mindenből van hamisítvány, a legviccesebb a kamu Red Bull aminek a logóját is lemásolták) a tetoválószalonok, a szupermarketek, masszázsszalonok és persze a kávézók-éttermek-bárok-szórakozóhelyek...  azt már tavaly megtanultam hogy nem szabad udvariasnak lenni, visszaköszönni vagy megállni a standok előtt mert azonnal rád tapadnak és mindent el akarnak adni, egyszer konkrétan ki kellett rántanom a kezemet mert egy ürge erősen szorítva húzott be a boltba hogy vegyek már valamit mert "heyboss, thisisthebest" és "goodpriceforyoujustnow" egy idő után fárasztó tud ám lenni. Mindenből lehet és érdemes is alkudni, általában a felkínált ár feléért/harmadáért elhozható minden :)

• 
• 
• 
• 

Sokan mondták hogy fogyni szoktak ha ide jönnek mert kevesebbet/egészségesen táplálkoznak, hát én egyelőre marha jókat (és sokat) eszem, az egyik kedvenc reggelim a "Jaffles" ami itt banánnal összesütött toast kenyeret jelent: 

Ebédelni és vacsorázni többnyire "Warung"-okban szeretek ami az otthoni kínai kifőzdék Indonéz megfelelője, a legtöbben ki vannak téve egy üvegpult mögé az ételek és szépen összeválogatod magadnak hogy milyen húst (többnyire csirkét)/halat kérsz majd teszel mellé rizst,tésztát és sok zöldséget; mindezt 600-1.000 forintnak megfelelő rúpiáért. Ehetsz persze étlapról is de azzal mellé lehet néha lőni, egyébként egy normálisabb "beülős" étteremben is megáll a számlád átszámítva 2.000-2.500 forintból. Jók nagyon a "Satay" (nyárs) ételek, és a két helyi sör (Bintang és Balihai) is iható bár az alkohol elég drága (állítólag szándékosan magas rá a jövedéki adó).

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Sosem voltam különösebben édesszájú de most hihetetlen mennyiségű banános palacsintát "pusztítok" el, nem tudom mi van velem :)

Kuta vízpartja elsősorban a szörfösöké és sajnos (a monszun alatt különösen) tele van szeméttel úgyhogy aki gyönyörű strandokat keres az ne ide jöjjön, lesznek még sokkal szebbek az utazásom alatt:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Persze Kuta sem csak a bazárból áll, vannak itt is szép részek luxushotelekkel, villákkal és persze bevásárlóközpontok, egy hosszú sétány fut a vízparton amin érdemes végigmenni mert ha kiértünk a zsúfoltabb részről a reptér irányába elsétálva a part is sokkal szebb - itt vannak egyébként a gazdagok vízparti magánházai is:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•