Az út Nusa Penidáról vissza Sanurba gyors volt és (nekem) szórakoztató mert a hullámok dobálták a hajót de így is tolták neki a srácok rendesen úgyhogy néha kapaszkodni kellett :) fél óra alatt oda is értünk.

Sanurban se mólónál kötöttünk ki hanem a hajót "felúsztatták" a homokos partra és mezítláb a vízbe szálltál ki... ezek a dolgok nagyon fognak hiányozni. Szokás szerint lerohanták az érkezőket a taxisok és az árusok, eredetileg motorral akartam magam elvitetni de egy sofőr olyan jó árat mondott Kutáig (1.500 forintot kért) hogy megállapodtunk és még hajlandó is volt fél órát várni amíg kicsit körbenézek a parton. Szép, normális a strand és ahogy láttam inkább a helyiek fürödtek, a parti sétálóutcán elég jó éttermek / az elmaradhatatlan bazár és lépten-nyomon utazásszervezők és hajójegy árusok - mégiscsak egy kikötő:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A sofőröm jó arc volt, szerencsémre akart és tudott is Angolul beszélgetni - ez akkor jött jól amikor már egy órája álltunk a dugóban, egyikünk se tudta hogy akkora esik a kínai (hold)újév ezért nagy torlódás alakult ki a Kutában az ünnepségek miatt. Mégiscsak motorral kellett volna menni :)

Egy éjszakára visszatértem a kiindulópontba, megint élvezhettem a Suka Beach Inn frankó kis medencéjét:

Délután elmentem még vásárolgatni és kerestem egy internet-kávézót hogy kinyomtassam az AirAsia beszállókártyámat, gondolkodtam hogy oldjam meg a vízum kérdést mert végül nem fértem bele az alapból ingyenes 30 napba de úgy döntöttem annyi látnivaló van még Szingapúrban hogy inkább visszarepülök oda és nem foglalkozom a köztudottan "rugalmas" és "segítőkész" Indonéz bürokráciával... ezért jó hogy csak egy irányú jegyet vettem Balira mert így 40 EURO-ért kaptam jegyet Szingapúrba (kb. 1-2 óránként vannak járatok).

A legmenőbb üzlet táblája:

Este lementem az óceánhoz elbúcsúzni (ennyi embert még sosem láttam a parton) és végigmentem a sétálóutcán, hát hiányozni fog az biztos:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Sajnos az utolsó 1,5 napban megjött a monszun Nusa Penidára is és ömlött az eső úgyhogy nem nagyon mozdultam ki, van egy vízparti étterem nem messze a szállásomtól ahol királyul főznek és remek a kilátás a vízre - ott ücsörögtem egy koktél mellett és olvasgattam + néha dumálgattam a szomszéd szobában lakó Francia sráccal mert neki is ez lett a "törzshelye" , azért valahogy túléltem :)

Este kimozdultunk a strandon megismert Magyar párral (Ancsa és szintén Zoli), két helyen is játszanak élő zenét a környéken: a Full Moon Bungalow-ban és a Penida Coladaban (ez jött jobban be) itt fel is vettem egy dalt amit csípek (egyébként vegyesen játszanak régebbi és újabb slágereket + kérni is lehet számot):

Oké nem egy Bon Jovi koncert de azért élőben elég jó hangulata volt, a kókuszban felszolgált rumos koktél pedig királyság:

• 
• 
• 

Nagy éjszakázás nem volt (a koncert is véget ért 23.00-kor) mert másnap indultak a hajóink, ők mentek tovább Lembonganra és pedig vissza Balira.

Szerencsére naponta többször is mennek hajók úgyhogy délelőtt még elmentem a Broken Beach-hez, a távolság nem nagy (20km) de az utolsó pár kilométeren azt hittem tényleg szétesik szerencsétlen robogó annyira szar volt az út, és meg is kellett állnom kézzel-lábbal kérdezősködni hogy odataláljak. Persze a látvány itt is megéri, igazi képeslapra illő panoráma:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Sok időm sajnos nem volt, indulni kellet vissza hogy elérjem a 12.00 hajót - ezt a helyet semmiképp se hagyjátok ki ha itt jártok!

A szállásadóm felajánlotta hogy ingyen kidob a kikötőbe (na ilyen se volt még), mivel már volt rutinom először körbekérdeztem az árakról és teljesen jó volt az El Rey Junior nevű cég akit a srác ajánlott, 150.000 rúpiáért (kb. 3,000 forint) visszavittek Balira, Sanur kikötőjébe. Ők csak 20 percet késtek, ez már tényleg semmiség helyi viszonylatban és poén volt főleg helyiekkel utazni mert minden egyes alkalommal amikor megdobta a hullám a hajót ujjongtak és többen fotózkodtak velem mintha valami szerencse-talizmán lennék (egyébként arra tippeltek hogy Spanyol vagy Brazil vagyok) :)

• 
• 
• 
• 

 

Erre a napra két híres templom látogatását terveztem be és egy vízesését (ami mint kiderült igazából nem is vízesés és szintén szent hely) az első a Pura Dalem Ped templom-komplexum ami elég közel volt a szállásomhoz így ezzel kezdtem. A helyről annyit meséltek hogy kiemelt fontosságú a hindu vallásban és -állítólag- a még ma is használatos fekete mágia főtemploma... benne egy külön szentéllyel Jero Gede Macaling démonnak aki e hatalom egyik forrása és védelmet is nyújt(hat) a betegségektől és a gonosz erőktől.

A parkolóban letettem a motort és megkértem az ott dolgozó (na jó üldögélő) férfit hogy segítsen felkötni a sarongomat amit meg is tett és nem szólt egy szót se arról hogy a vállamat is el kell takarnom (ujjatlanban voltam) és hogy fejkendőt is kellene viselnem... szóval pár perc sétálgatás és fotózás után egy ingerült férfi kizavart így félbe maradt a látogatás - aztán a főbejárat mellett megláttam a nagy táblát amin ott vannak az öltözködési szabályok / erre nagyon kell figyelni. Azért pár képet tudtam csinálni:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

Innen csak 20 perc (kb. 10km) motorral a Goa Giri Putri barlangtemplom, az út végig a víz mellet megy és nagyon hangulatos de maga a part ezen a részen nem különösebben szép - nem is láttam túl sok strandot leszámítva a kikötő környékét. A templom is a part mellet van, van egy nagy parkoló (és pihenő is egyben) ahol lehet sarongot bérelni és szusszanni egyet (van egy kis bolt is). A templomhoz egy lépcsőn kell felmenni és ott kel fizetnünk, hivatalosan nem belépőjegyet hanem hozzájárulást a hely fenntartásához, ezt be is vezetik egy naplóba és mivel előttem is mindenki 20.000 rúpiát írt be úgyhogy ezt követtem :) és még egy kis dobozos vizet is adtak. Mielőtt belépünk egy pap megszentel minket (vizet locsol a fejünkre) majd egy kis lukon át bemászunk a barlangba.

A hely fantasztikus, kellemes hűvös van és gyengén ugyan de ki van világítva az út és a szentélyek is / a telefonom kamerája ugyan elvérzett a félhomályban de azért remélem valamennyire átjön milyen monumentális az egész:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A barlang végén egy völgybe jutunk, innen visszamehetünk úgy is hogy megkerüljük a hegyet de én visszafelé is a barlangon keresztül mentem :)

A Peguyangan vízeséshez keresztül kellet vágni a szigeten, jöttek megint a mellékutak.. de egy óra alatt sikerült leküzdeni a 25km-es távot. A bejáratnál már gyanús volt hogy kérdezik hol a sarongom, na mindegy felkötöttem és elindultam lefelé (egyébként szerintem untig elég lent feltenni és akkor nem zavar a mászásban) aztán jött a közel 700 lépcső... de itt legalább kiépített fém korláttal, ami furcsa az a magasfeszültségű kábelköteg ami párhuzamos fut le az úttal / ha lenézünk szédítő a látvány - szívbetegeknek és tériszonyban szenvedőknek nem ajánlott.

Itt már nem voltam hajlandó megfutamodni, kb. 15-20 perc alatt le lehet jutni és tényleg megéri, szinte a felcsapódó hullámokkal egy magasságban vannak teraszosan kialakítva a szentélyek és az édesvizű medence ahol elvileg nem szabad fürödni de mivel a többi arc se zavartatta magát én is belementem :)

Egyébként le lehet teljesen mászni a vízhez egy fa korlát mellett.. érdemes vigyázni mert itt végig víz alatt vannak a lépcsők is:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

 

Erre a napra jutottak talán a legelképesztőbb látványosságok, a sziget nyugati (sziklás) oldalán kirándultam majd lementem délre megnézni az Atuh strandot.

Nusa Penida érdekes motoros szemszögből mert amíg a Crystal Bay-hez szinte tökéletes út vezet és a vízpart mellett is hibátlan az aszfalt ehhez képest Kelingkinghez és a többi látványossághoz le kell térni a főútról és utána elképesztően vacak a burkolat, sokszor nincs is út csak valami sárkupac vagy kavicsos "ösvények" óriási kátyúkkal, mondták hogy lehet hogy le kell majd szállnom a robogóról és úgy "feltolnom" kövér gázzal a hegyre és tényleg volt egy rész amivel megküzdöttem :) úgyhogy csak óvatosan ha erre jártok... 

A sziget legszebb kilátásért erős a verseny de talán tényleg Kelingking a legdurvább, ha végigzötykölődtünk a mellékutakon egy nagy kiépített parkolóban le tudjuk tenni a motort, van itt pár warung ahonnan hihetetlen kilátással lehet inni vagy kajálni valamit és van egy kis bambuszból készült kilátó (igazából hajó formájú és Titanic a neve) Kelingking talán a legforgalmasabb turista látványosság és bele is futottam a "kedvenceimbe" egy 50-100 fős ázsiai csoportba, ennyi selfie botot még sosem láttam egyszerre :)

A szikla felülrő tényleg egy T-Rexre emlékeztet:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A szikla tetején végigvisz egy kis ösvény, itt találkoztam egy Magyar párral akik lemásztak a strandig de fürödni nem tudtak az erős hullámzás miatt úgyhogy visszafordultam, egy jó órás út lett volna a 35 fokban flip-flop papucsban :)

Hiába van csupán kb. 2 km távolság Kelingking és Seganing között sajnos nincs út a vízzel párhuzamosan úgyhogy vissza kell kicsit menni a sziget belseje felé és keresni egy másik "minőségi" mellékutat (felrázta rendesen a gyomromban az ebédet), a GPS nem mindig tudja hol vagyunk úgyhogy érdemes figyelni a táblákra:

Itt is rendes parkoló van egy kisbolttal (és a szokásos 5.000 rúpiás parkolási díjjal ami kb. 100 forint), és ismét gyönyörködhetünk a páratlan kilátásban majd elindulhatunk lefelé a lépcsőkön (amíg vannak), most félútig jutottam ... úgy látszik öregszem vagy megkomolyodtam de amikor néhány laza, sziklából kiálló fadarabon lehetett csak továbbmenni feladtam, tényleg érdemes egy jó túraszandált vagy cipőt hozni és nem eső után próbálkozni. Azért innen már láttam a "célt" és csináltam pár képet:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Innentől egy kis zötykölődés után -körülbelül másfél órás- nagyon látványos motorozás jött keresztül a szigeten a legdélebbi pontig az Atuh Beach-hez, Ahogy jöttem le a szerpentinen már lehetett látni a strandot, ígéretes a látvány:

Ahogy leparkoltunk többfelé indulhatunk, balra a szokásos lépcsőzés után az Atuh Beachre jutunk, viszont jobbra érdemes megnézni a legdurvább "remetelakot" amit eddig láttam - ki is lehet bérelni a szikla tetején: ez a JOGLO HOMESTAY így első ránézésre áram és víz nélkül... biztos extrém élmény lehet itt aludni és reggel kinyitva az ajtót lenézni a Diamond "Beach" re:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A strand (szokás szerint) nagyon klassz bár a part kicsit kavicsos és a víz se annyira türkizkék mint más helyeken de jól kiépített: vannak éttermek, napágybérlés és a "lukas" sziklára nézve azért jó volt ebédelni:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Napokat el lehetne itt (is) tölteni olyan nyugodt, hangulatos minden de pár óra múlva összeszedtem magam és visszamentem naplementét nézni a Crystal Bayre - az ég kicsit felhős volt de szerintem így is megérte:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Bevallom őszintén hogy elég sűrű volt az elmúlt pár nap de igyekszem bepótolni az elmaradást: szóval Pénteken reggeli után a szállásadóim kivittek a lembongani kikötőbe motorral, ezt az utat felesleges volt "túlszervezni" mert óránként mennek hajók a szigetek között / van egy "hivatalos" járat 1.000 forint körüli jegyárral és persze rengeteg maszek is, mázlim volt mert ahogy leugrottam a motorról láttam hogy turisták pakolnak be egy kishajóba (heten-nyolcan lehettünk rajta) - felkéredzkedtem és 5 perc múlva (kétezer körül fizettem érte) már úton is voltunk Nusa Penidára. Menő volt nagyon az út mert tolta neki rendesen a "kapitány" 10 perc múlva már kötöttünk is ki :)

Csináltam egy pár perces videót az útról, kicsit bénán van összeillesztve de most ennyire volt időm:

Ahogy kiszálltunk a hajóból rögtön letámadtak a "csecsebecse" árusok és a szállást vagy motorkölcsönzést kínáló közvetítők, egy Angolul úgy ahogy beszélő fiatal srácnak mondtam hogy ha enged leülni szusszanni kicsit és inni egy kávét akkor beszélhetünk. Most először nem foglaltam előre szállást és kicsit meglepődtem hogy hiába 10x nagyobb ez a sziget mint Lembongan mégis kevesebb a kiadó szoba (és az árak is magasabbak) a srác ajánlott egy most nyílt helyet a sziget belsejében, mondta hogy elvisz motorral-nézzem meg és ha nem tetszik kereshetek mást. A bungaló amit mutatott tényleg jól nézett ki és jó eldugott helyen volt egy kis faluban, úgy döntöttem hogy pár napra jó lesz (szép tiszta volt a szoba: klíma,TV, WIFI és reggeli volt a kb. 4.000 forintos árban):

• 
• 
• 

Délután már nem akartam fél napra motort bérelni úgyhogy elindultam gyalog a Crystal Bay strand felé, kellemes egy órás út volt hegynek le (vissza persze elhozattam magam motorral) és így legalább tudtam pár képet csinálni a környékről és megnéztem 1-2 kisebb szentélyt is, a táj teljesen falusias kevés házzal és szabadon kószáló állatokkal - poén amikor csirkék és kakasok rohangálnak az úttesten keresztül :) és a tehenek is elég nyugodtan elvoltak karám nélkül:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Érdekes hogy a gyaloglás az ittenieknek teljesen szokatlan, legalább tízszer megállítottak (volt aki pénzért, volt aki ingyen is elvitt volna) hogy hova tartok-miért sétálok? Próbáltam Angolul és kézzel-lábbal elmagyarázni hogy ez nekem most jólesik...

A Crystal Bay egy újabb gyönyörű strand a listámon, tiszta/jól kiépített/hihetetlen környezetben - tele kibérelhető kishajókkal amikkel sznorkelezni vagy búvárkodni lehet menni. Sajnos a szemközti kis szigetre nem mehettem át mert (állítólag) magánkézben van, de egy napernyő és egy babzsákfotel bérlése után valahogy túléltem a délutánt :)

• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A környék kisebb szentélyei nem turistalátványosságok (a legtöbb kapuja zárva is volt) de hiába volt néha a környezetük kicsit gazos az oltárok tökéletesen tisztán vannak tartva, a hangulatuk pedig tényleg egyedi / egyszerűen jó érzés megállni mellettük pár percre.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Úgy döntöttem hogy elég volt a lustulásból és a szomszédos kis sziget, Ceningan felfedezésére gyalogosan indulok - ez méretben kb. duplája a Margitszigetnek és ennek is inkább a parti része lakott / egy óra alatt kényelmesen keresztülsétáltam rajta. Ha Lembonganra azt mondtam hogy nyugodt akkor ez a hely inkább kihalt, kevés a turista (tényleg holtszezon van), főleg szörfösöket látok motorozni fel-alá a házibarkács deszkatartókkal a robogókon :)

Ha átmentünk a sárga hídon (én otthagytam a robogót a Lembongani oldalán ahonnan egyébként a hajók is indulnak) jobbra kell indulni a strandok felé, ide GPS nem kell mert van kb. 3-4 út az egész szigeten és menő táblák is ki vannak rakva a fákra irányjelzőknek:

Ahogy sétáltam a part mellett itt is rengeteg hangulatos éttermet láttam (mint szinte mindenhol Balin), viszont ezen a kiíráson jót mosolyogtam a "Seabreeze" előtt (benéztem és láttam hogy van függőágy, hinta, pálmafák meg minden ami kell úgyhogy beültem ebédelni):

"Skinny people are easy to kidnap, stay safe - eat a lot!!!"

• 
• 
• 
• 

Ebéd után majdnem bealudtam a hintaágyban de aztán továbbindultam az újabb "Secret Beach" felé (mondjuk a névadáson nem agyalhattak sokat) megmásztam egy kisebb dombot és annak a túloldalán az út egy vendégházban ért véget, néztem is hogy akkor mi van de aztán megláttam a táblákat hogy itt kel parkolni és lemenni a strandhoz. Belépőt nem kérnek csak hogy igyál valamit a bárban (egy hideg Bintang úgyis jólesett) vagy ha szeretnéd használni a medencét és a zuhanyzót is akkor fogyassz minimum 150.000 rúpia (3.000 forint) értékben ami szintén nem kibírhatatlan. Egyébként az út le a strandhoz és a vendégházak is nagyon menők, itt is 13-15.000 forint körül van egy éjszakára a szállás.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A strand is menő, de annyi szépet láttam már eddig is hogy kezdem "megszokni" :) csináltam egy rövid, 1 perces videót a hullámzásról:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egyébként kicsi és eldugott hely, remek hangulata van és jó volt nagyon egy óráig itt olvasni a sziklákon ülve.

Ha "visszamásztunk" a dombtetőre 10 perc sétára van a "Blue Lagoon" ezzel a névvel is találkoztam már Balin de a hely durván rászolgált, a víz színe (is) elképesztő:

• 
• 
• 
• 

Voltak még terveim délutánra de durva esőt jött (és hiába vártam egy kávézóban fél órát nem akart elállni) úgyhogy haza indultam, egy motoros "taxis" (kb. egy ezresért) visszavitt a hídhoz :)

A szálláson már első este kaptunk egy kis turistatérképet a legfontosabb látnivalókkal és éttermekkel, én elsőre gyaloglásban vagy biciklizésben gondolkodtam (5-10 km távolságok vannak) de aztán maradtam a robogónál, az utak rémesek és a terep elég dimbes-dombos / ebben a 30-35 fokban lusta voltam küszködni :)

Mindegyik strand gyönyörű (Dream, Sunset, Mushroom, Tamaring, Sandy Bay) akár heteket el lehetne tölteni kombinálva a vízisportokkal, itt is nagyon megy a búvárkodás és a sznorkelezés - az árak viszont magasabbak mint Amedben. Szerveznek ide egynapos hajós kirándulást is Baliról, szerintem az kevés és nagyon rohanós lehet de ha csak ennyi időtök van megérheti kipróbálni.

Nem mindegyik strandnál álltam meg fotózni de a Dream Beach-nél muszáj volt, itt is kőlépcsőn kell lemenni a parkolóból a strandhoz:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Még ennél is menőbb ha felmegyünk valamelyik hotelbe amik a sziklák tetejére épültek és van étterem/bár részük, itt senkit se zavar hogy nem ott lakunk ha fogyasztunk náluk (egy kötelező lábmosás után) nyugodtan használhatjuk a medencét ami ezzel a panorámával nem gyenge élmény.

Kíváncsiságból azért megkérdeztem mennyibe kerül egy bungalló a szikla tetején ezzel a kilátással és kb. 14-15.000 forint egy éjszakára ami annyira nem vészes.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Két órát azért csak elücsörögtem a strandokon majd átmentem a Devil's Tears-hez ami sziklaképződmény öböllel és barlanggal, látványos ahogy a hullámok felcsapnak a kiszögellésekre és "visszacsepegnek" az óceánba: 1-2 hozzám hasonló őrült beugrott a szikláról de láttam mennyire nehezen tudnak kimászni az erős hullámzásban úgyhogy ezt most kihagytam :) viszont csináltam egy rövid videót:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Délutánra kezdtem kissé hőgutát kapni úgyhogy egy gyors zuhany után elindultam a Mangrove-erdőbe, először azt hittem hogy sétálni fogok a fák között de nem, itt keskeny vízi ösvények futnak az erdőben amiken motorcsónakkal vagy kishajóval (és esetleg idegenvezetővel) is végig lehet menni de ahogy megláttam hogy van kajakbérlés egyből lecsaptam rá, jó volt egy kicsit teljes csendben és nyugalomban evezgetni. Annyit azért megtudtam a fákról a helyiektől hogy a gyökereknek két fontos szerepük van: az egyik a víz "sótlanítása" a másik pedig hogy jó erősen tartsa a fákat :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

Az előző napi klassz strandolás után áthajóztam Lembongan szigetére, a jegyet a szállásadóm intézte és a "felárért" cserébe megúsztam az utánajárást - megkaptam a jegyet, a beszállókártyát és matricákat a sziget nevével amit a táskára és pólódra is fel kell raknod, sőt még a táskámat is kicipelték a kikötőbe :)

Érdekes hogy -itt is- mennyit számít a marketing, a Gili szigetekre tartó hajóra alig lehet felférni a miénken viszont alig voltak, persze mindkettő szép hely de szerintem Lembongan (és Nusa Penida) minden téren sokkal többet nyújt.

Ez a hajó tényleg "Fast Boat" volt, modern-gyors és kényelmes / az egész út alig tartott 30 percig de a "lélekvesztők" hangulata tavaly jobban bejött:

Az érdekes része akkor jött az útnak amikor kikötöttünk (volna) ehelyett a két kisebb sziget (Lembongan és Ceningan között) megálltunk egy tranzitmólónál a vízen, kommunikáció 0 csak integetnek hogy leszállás és terelik le az embereket, nagy nehezen sikerült kideríteni hogy jön egy kis sétahajó ami kivisz minket a partra :) a csomagokat oda is dobálták a lábunkhoz és 10 perc várakozás után kivittek a partra. Arra viszont jó volt ez a kis kitérő hogy lefotózhassam a vízről a "jellegzetes" sárga hidat ami összeköti a két szigetet (erre autók nem tudnak felhajtani) :

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A szállásom a sziget túlsó felén volt (hol máshol) mint ahol kitettek minket, kiderült hogy pár srác akikkel beszélgettem a hajón szintén ide jöttek úgyhogy gondoltam együtt fogunk egy taxit de végül nem kellett mert újabb integetések és magyarázás után "freeshuttlebuscheckhere" elvittek mindenkit a szállásához, busznak mondjuk túlzás nevezni - inkább kisteherautók voltak padokkal :)

A szállásom most bungalóban van, a -már szokásosnak mondható- hajtogatott törölköző itt is megvan és amit eddig nem tapasztaltam hogy a zuhanyzóból enyhén sós víz jön, furcsa de egyáltalán nem zavaró (gondolom spórolnak az édesvízzel a szigeten). A vízpart csak pár perc séta, és a kert itt is látványos:

• 
• 
• 
• 

Ahol én lakom (a nyugati oldalon) a sziget homokos partja szinte végig egy nagy strand, kipakolás és gyors vacsora után elmentem sétálni és naplementét nézni, ezekhez a képekhez azt hiszem nem kell több kommentárt fűznöm:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Amedből egy kisbusszal indultam Padangbai kikötőjébe, Uber sofőrt a kisebb településeken nehéz találni a taxi pedig jó háromszoros ár lett volna, a szokott "pontossággal" a 11.00 indulás 11.40-re csúszott és ott is akart hagyni a busz :) a sofőr elfelejtett megállni úgyhogy egy helyi arc mögé felültem és motorral beértük őket. Egyébként megérte ezt választani mert kényelmes volt és jót beszélgettem egy új-zélandi sráccal bár az Angoljából néha nem sokat értettem. Megkínált az Arak nevű helyi pálinkaféleségből, hát nem lesz a kedvencem... kb. mint egy ablakmosó-folyadék pici metilalkohollal.

Padangbai szinte kizárólag a kikötőből (és a turistákból) él, még településnek is túlzás hívni mert kb. 20 utca az egész és elég zsúfolt - minden második bódéban jegyeket árulnak a különböző maszek hajójáratokra, a legnépszerűbb Lombok és a Gili-szigetek de el lehet jutni Lembonganra (nekem ez lett a következő úti célom) és Nusa Penidára plusz van egy "hivatalos" kompjárat is 2x-3x egy nap amivel átmehetünk kocsival vagy robogóval, ennek akkor van értelme ha már béreltünk hosszabb időre és a szigeten nem akarunk még egyszer fizetni. Az árakat nagyon meg kell nézni mert megy a "lehúzás" bőszen, nekem ugyanazt a jegyet megpróbálták 6-8.000 forintért eladni és végül 4.000 forintért vettem meg (másnapi indulással) de van aki 2.500-ra lealkudta :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Először kicsit aggódtam hogy mit is fogok itt csinálni de aztán elindultam megnézni a strandokat, robogót teljesen felesleges volt bérelnem mert 20 perc alatt bárhova el lehet jutni gyalog is. Az első a White Sand beach volt amire Secret vagy Hidden beach néven is hivatkoznak, elég jól ki van táblázva és könnyű odatalálni azt leszámítva hogy az ösvényen két felé lehet elindulni de nagyot nem hibázhatunk mert jobbra ebbe a kis eldugott öbölbe jutottam:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hát nem rossz de az igazi "attrakció" a tényleg finom fehér homokos strand, éttermekkel és bérelhető napágyakkal; kristálytiszta vízzel és kókuszdió-itallal :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egy fél napot is lazán elheverésztem volna itt de aztán eszembe jutott hogy tavaly mi Zsófiékkal voltunk a Blue Lagoon-on pár órát és kedvem támadt nosztalgiázni úgyhogy átmotoroztam - fekvése alapján ez a hely talán még a másiknál is szebb:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

A XI. században épült Silayukti templom csak 10 perc séta a Blue Lagoon-tól és szerintem érdemes megnézni mert bár nem ez a leglátványosabb de az egyik legrégebbi szentély Balin és a hangulata (+ a fekvése) magéval ragadó. Arra már rájöttem hogy jobb ha veszek egy saját sarongot mit ha mindig bérlek ráadásul itt nincs is erre lehetőség úgyhogy hozzatok magatokkal:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Mindenki akivel beszéltem Amedben azt mondta hogy nehogy kihagyjam a vízipalotákat úgyhogy megint béreltem egy robogót (most kifogtam egy szinte új Hondát) és elindultam a hegyeken keresztül először a Tirta Gangga-hoz ami kb. 20 km-es út de a nézelődésekkel, fotózással eltartott több mint egy óráig :)

Most nem annyira néztem a GPS-t hanem csak mentem amerre kedvem volt, találtam egy kis hidat amin csak motorral lehetett elmenni és megint megálltam a rizsföldeknél, egyszerűen nem tudom megunni a látványt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Tirta Gangga egy igazi turistalátványosság nagy saját parkolóval ahova a főútról lehet közvetlenül behajtani, amint leparkoltam le is támadtak az árusok (ezeket elhajtottam) és egy idegenvezető aki annyira udvariasan (és -számomra- jól érthető Angolsággal) kérdezte hogy érdekel-e a hely történelme (mert ha igen körbevezet) hogy rábólintottam, egy ezrest végülis megért.

Engem meglepett hogy a vízipalota "csak" 1946-ban épült az akkori király utasítására pihenő- és fürdőhelynek, a parkot és a medencéket két édesvízi forrás táplálja aminek a vizét szentnek tartják és vallási szertartásokhoz is használják. Az épületek és a szobrok magukon viselik a Balinéz és Kínai építészet jegyeit is (ezt nem magyarázta meg miért de a szobrokon és a híd díszítésén tényleg szembetűnő), a "királyi" úszómedencék nyitottak a nagyközönség számára is - ahogy ezt meghallottam 2 perc múlva már a vízben voltam ami kellemesen hűvős és krisstálytiszta :) 

A bejáratnál mindenhol haleledelt árultak amit akkor értettem meg amikor megláttam ezt a rengeteg színes halat (ráadásul jó nagyok is) körözni a tóban, várják a kaját mert ahogy odalépsz egy kőre vagy beleteszed a kezed a vízbe azonnal odaúsznak.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

1,5 óra nézelődés (és fürdés) után egy közeli Warungban megebédeltem majd továbbindultam a 10km-re lévő Amplapurába a másik vízipalotához. A Taman Ujung-ról idegenvezető hiányában csak jóval kevesebbet tudtam meg (ezt 1909-ben kezdték építeni) de számomra sokkal "európaibb" és sterilebb mint a Tirta Gangga, ez is gyönyörű de itt a parkosabb rész dominál fantasztikus növényekkel. Azt viszont elmondta az idegenvezetőm hogy itt a rezidencián ott is aludtak a királyi család tagjai a Tirta Ganggát viszont csak napközben használték kikapcsolódásra, felfrissülésre.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hazafelé választhattam hogy megint a hegyeken keresztül megyek vagy a part vonalát követve egy kicsit hosszabb úton (így 30km volt az út), ezt választottam és nagyon szép volt a kilátás de rendesen elkapott az eső - amikor félreálltam a motorral egy kis családi boltnál megengedték hogy leparkoljak a tető alá és behívtak, leültettek hogy várjam meg amíg eláll az eső és még a cuki kölyökkutyával (Bin-Bin) is játszhattam :)

• 
• 
•